Új bejegyzés Frissítés

2009.04.06. 08:39 Gimi6210

Az óriás brahma Ez a díszbaromfifajta hatalmas méretével és elragadó látványával vívta ki hírnevét. A baromfik királyának, illetve óriásának szokták nevezni. Minden színváltozata elragadó látványt nyújt csodálójának. A kiállítások illetve börzék elsőszámú látványossága. Általában nem haszonállatként, hanem díszbaromfiként ékeskedik a kertekben, udvarokban. Masszív, széles formája és átlagon feletti nagy teste által erőteljesnek tűnik. A brahma könnyen felnevelhető, időjárástűrő és jó tojófajta. Általában a brahmákról (fajtatörténet) A brahma ázsiai és amerikai eredetű. Az első példányokat Chamberlain New Yorkban (1846) matrózoktól vásárolta. Származási helyéről azonban nem állnak rendelkezésünkre pontos feljegyzések. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a brahma a Chochinnak és a maláj tyúknak a keresztezése lehet. Hazája valószínűleg India, a Brahmaputra (nevét is innen kapta) folyó mentén elterülő füves területek. Az első világos brahma 1852-ben érkezett Angliába, majd 1853-ban érkeztek az első sötét színű példányok. Az első madarak Németországba a 19. század ötvenes évei körül érkeztek. A brahma elragadó látványával hamar megkedveltette magát, ezáltal elterjedése felgyorsult. Kezdetben csak a világos és a sötét színváltozata volt elterjedt, azonban mára rengeteg színváltozata ismert. Gazdag színválaszték Mint már említettem, az első brahmák világos és sötét színekben érkeztek Európába. Itt kezdődött meg a színváltozatok kitenyésztése. A kolumbián és az ezüst brahmával talán egy időben terjedt el a fehér színváltozat is, azonban manapság a fehér szín a ritkán tenyésztettek közé tartozik. Ezután következett a sárga-fogoly, valamint a sárga-kolumbián színű brahmák kitenyésztése. Aztán az utóbbi pár évtizedben megnövekedett e faj színskálája. Fekete, kék, lazac, pettyes, egyéb színű kolumbiánok, valamint farktollúak következtek. Az interneten már található a sárgapikkelyes brahmáról is kép, ami a legújabb színváltozat. Úgy tűnik, a tenyésztők nem ismernek határokat. Külföldi kiállításokon már láthatunk ezüst farktollú és nyaktollazatú madarakat fehér, sárga, kék alapon, valamint megjelent a törpe brahma, aminek jelenleg 5 színváltozata létezik. Talán az ún. japán tyúkon kívül nem is létezik még egy olyan fajta baromfi, aminek ennyi színváltozata létezne és ekkora népszerűségre tett volna szert. (Talán még a Chochin, ami vetélkedhetne a brahmával a nagytestűek közül.) Hazánkban ezek a különböző színváltozatok kissé lassabban de folyamatosan tenyésztőre találnak. Egyre többen kezdenek a külföldi kiállításokra és börzékre járni, ahol nagyon jó minőségben kaphatók a madarak. Itthon is nagy divatja kezd lenni a díszbaromfi-tenyésztésnek, aminek szívből örülök. Tartás, elhelyezés, takarmányozás Mivel a brahma lábtollal rendelkező fajta, ezért különösen vízmentes helyet igényel, hogy ezek a tollak ne menjenek tönkre. Elhelyezésükkor figyeljünk arra, hogy a madaraknak megfelelő mozgástere legyen, valamint arra, hogy lehetőség szerint egy helyiségbe csak egy kakas kerüljön, mert a kakasok hatalmas károkat tehetnek egymásban. Különösen ügyeljünk arra, hogy a helyiségben semmi olyan kiálló rész ne legyen, amiben a baromfi lába el tud akadni, hiszen a brahma legérzékenyebb pontja a lába. A tojóknak nagyon fontos a megfelelő méretű tojóláda, amit könnyen elérhető helyre tegyünk. A brahmának létezik költési hajlama, bár nagyon csekély, ehhez megfelelő helyet kell biztosítani számukra. A tyúkok első évben 140 db tojást, a második évtől kezdve 100 db tojást tojnak, amelynek színe a sárgásbarnától a sárgásvörösig terjed. A tojások tömege 53 g körüli. A kakas tömege 3- 5 kg közé, míg a tyúké 3- 4,5 kg közé esik. Ha madaraink súlya efelett van, akkor túlsúlyosak. Ezért figyelnünk kell étrendjük kialakítására már napos kortól kezdve. A csibék az első hetekben tiszta indító tápot kapnak, amelybe fokozatosan keverjük bele az alaptakarmányokat (darálva) mint kukorica, búza, árpa. Ezek arányát lassan emeljük. Amikor madaraink már kitollasodtak, akkor áttérhetünk a nevelő tápra, de nem azonnal, még indító táppal keverve. Amikor már az indító tápot nem kapják madaraink, akkor már szóját is keverhetünk a takarmányba. Ennek aránya maximum 5% legyen. A szójától a madarak gyors hízásnak indulnak, ezért kell fokozottan figyelni az arányára. A gyors növekedés miatt takarmány-kiegészítőt és vitaminokat is használnunk kell, mint Futor, ÁP-17, Kofacit nevezetű takarmány-kiegészítők egyikét. Vitaminok közül pedig bármelyik megfelel, csak madaraink hozzá tudjanak jutni. Ha legalább mindezeket betartjuk, egészséges és erőteljes állományra számíthatunk. (Tenyészetemben ez a nevelési módszer bevált és bátran ki merem jelenteni, hogy az elmúlt években egy madár sem hullott el, sem növekedési sem kifejlett korban. Napos korban kb. 8%-os volt az elhullás.) Ezen kívül nagyon fontos még a helyiség tisztántartása, valamint a madarak rendszeres ellenőrzése. A helyiség ne legyen légmentes (főleg télen, amikor nejlonnal le szoktuk keríteni a voliereket.) hiszen nagyon fontos a levegő cseréje a madarak egészsége szempontjából. A magas páratartalom kedvez a kórokozók terjedésének, valamint az ammóniában dús levegőnek idegkárosító hatása van. Ez általában akkor jelentkezik, ha a helyiség túlzsúfolt, vagy ritkán van takarítva. Bár a takarítással nem ér fel, de ammónia-megkötő szerepet tölt be a zeolit. Takarítást rendszeresen végezzünk, hiszen a salakanyaggal rengeteg betegség terjed madárról madárra. Évente legalább kétszer fertőtlenítsük ki az egész helyiséget (tenyészidőszak előtt, illetve után). A meszelés nem a legjobb fertőtlenítési mód, inkább valamilyen folyékony permetezhető fertőtlenítőszert alkalmazzunk. Bár ez nem tartozik a brahmák leírásához, de fontosnak tartottam leírni, hiszen higénia nélkül nem lehetséges a madártenyésztés. Minél többet fordítunk a higéniára, annál kevesebb megbetegedés és kiadás (gyógyszerekre) fog érni minket. Mire figyeljünk a vásárláskor Mielőtt vásárolni indulunk, győződjünk meg arról, hogy milyen színű gyűrű melyik életkort jelöli. A vásárlásnál a legfontosabb, hogy a madárnak ép, egészséges, csillogó tollazata legyen. Ne féljünk a madarat a kezünkbe venni és alaposan átvizsgálni a tollazatot, izomzatot, csontozatot. A legfontosabb a láb egészsége, melynek megfelelő színe a sárga, a lábujjakon a bőr ne legyen pikkelyes és fehér. A vásárlandó madárnak szép félkör alakú, dús lábtollazata legyen. A hátsó sarló- és kormánytollak ne legyenek túl élesek, magasan hordottak. A szárnyak ne lógjanak és a nyeregtollazat alatt tartsa a madár. A nyak ne legyen túl hosszú, és legyen tollal gazdagon borított. A mell és hát legyen széles. Az arc tollazat nélküli és vörös színű. A legfontosabb és legszembetűnőbb a taréj, amely kicsi és háromsoros, koronák nélküli, nem ferde. A csőr ideális kinézete: rövid és erős, sárga, kék, illetve fekete "foltokkal". A fej kicsi és szigorú kinézetű. A szem narancsvörös, illetve barna. Remélem a leírtakkal sikerült elérni legfontosabb szándékomat, vagyis azt, hogy az emberek minél jobban megszeressék ezt a fajtát, hiszen tenyésztésük során az ember rengeteg élményt, gyönyörűséget élhet át. Ez a legszebb a baromfitenyésztésben. Valamint ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, hogy minél több kiállításra és börzére menjen, ahol nagyon sok hasznos információt megtudhat. Ezen kívül ajánlom a baromfiakkal kapcsolatos könyvek olvasását, amelyek rengeteg hasznos dolgot tartalmaznak.

[1-1]